Feltételezhetnénk, hogy a plasztikai sebészet története nem nyúlik vissza olyan régre, hiszen a köztudatba igazán csupán a XX. század elejétől fogva kezdett bekerülni, tehát a kialakulását is erre az időpontra datálhatnánk. Ami meglepő, hogy ehhez képest a szépészeti célzatú beavatkozások már több ezer éve részei az emberi kultúrának, és nem csak Európában, hanem a többi földrészen is!
Időszámítás még nem, helyreállító műtétek már igen
Az ókori Egyiptomból maradtak fent a legrégebbi feljegyzések arról, hogy a külsejükre oly sokat adó uralkodóosztály és a fáraók bizonyos balesetek következményeit megpróbálták sebészeti eszközökkel korrigálni. Nem lehettek ezek a beavatkozások túl kellemesek, hiszen abban az időben az altatást egyáltalán nem ismerték és a fájdalomcsillapítási módszerek is gyerekcipőben jártak. Ezért a műtétek többsége is a bőrfelszíni területekre korlátozódott. Orr-, fül- és állkapocsműtétek, bőrsérülések helyreállítása volt a jellemző.
A következő adatok az időszámításunk előtti VI. századi Indiából származnak, ahol megcsonkított bűnözők és harci sérülésekkel hazatért katonák fogyatékosságait próbálták művi úton csökkenteni. A korábbi gyakorlattal szemben, amely a megsérült testrész teljes eltávolítása volt, megpróbálták helyreállítani azokat. A Susruta nevű indiai orvos által kidolgozott orr-, fül-, és ajak helyreállítási technikákat már írásba is foglalták, ezekre támaszkodtak később a Római Birodalom orvosai is. A megcsonkított vagy harci sebet szerzett testrészeket gyakran a homlok bőrének felhasználásával állították helyre.
A középkorban elutasították a művi beavatkozásokat
Ezeket a műtéti beavatkozásokat a kor eszközeinek megfelelően alkalmazták és tökéletesítették egészen a XIII. századig, amikor is III. Ince Pápa mindennemű operációt megtiltott a katolikus kánonra hivatkozva.
A XVI. században az olasz Gaspare Taglioacozzi újra elővette a bőrátültetés és az orrplasztika módszereit, és tovább dolgozott rajtuk. Követői igyekeztek egyre kisebb vágásokat ejteni, a varrás módszerei is finomodtak. Az arcon végzendő helyreállító műtétek alapjaként nem újabb sebeket ejtettek (mint korábban a homlok bőrének felhasználásáért), hanem a felkar bőrét használták fel. Sajnos az iskola eredményeit nem volt, aki töretlen lelkesedéssel tovább vitte volna, így egészen a XIX. századig ismét háttérbe szorult az orvostudomány ezen ága.
A diadalút elkezdődik
A XVIII. század végén egy újság közzétette az időszámítás előtt kidolgozott indiai helyreállító technikákat, így azok ismét az érdeklődés középpontjába kerültek. Az eljárások gyorsan elterjedtek, hiszen a kor vívmányai – a fertőtlenítés és sterilizálás, valamint az altatás bevezetése – jelentősen csökkentették a beavatkozások kellemetlenségeit és szövődményeit. A plasztikai sebészet egyik megalapítójának, Johann Friedrich Dieffenbach-ot tekintjük, aki az említett eljárásokat olyan sikerrel alkalmazta helyreállító műtétjei során, hogy a beavatkozások rizikója rohamosan csökkent. Ennek az új területnek, a plasztikai sebészetnek az elnevezése görög eredetű, a kifejezés alakítást jelent.
A XIX. században már nemcsak a helyreállító műtétek voltak gyakoriak, hanem a műtéti technika finomításával az esztétikai eredmény is teret kaphatott. Az első sikeres bőrátültetés 1817-ben, az első sikeres plasztikai műtét pedig 1827-ben zajlott le.
A plasztikai sebészet vívmányait a gyógyításban is hasznosították az első világháborúban, ahol az arc és a végtagok sérüléseinek helyreállítását és égési sérülések kezelését végezték nagy sikerrel.
A XX. századra jellemző, hogy a helyreállító célzatú műtétek mellett, ún. szépészeti műtétek is kezdtek elterjedni, mely a ma tapasztalható tendencia kezdeteinek tekinthető.
Esztétikai műtétek
Az esztétikai plasztikai sebészet történetét az első szilikon implantátum beültetésétől számítjuk, mely 1962-ben történt. Ezt megelőzően már irányultak kutatások a mellnagyobbítás lehetőségeire, aminek eredményeképpen kísérleteztek paraffin injekciókkal és a fenék tájékáról vett zsírszövet átültetésével, majd végül szilikon injekciókkal is.
Mindhárom technika sikeressége elmaradt a várttól, egyedül az implantátum hozott áttörést ezen a területen. Az implantátum anyaga és összetétele is számtalan változáson ment keresztül. A szilikon zselét tartalmazó implantátum is sokat alakult az évtizedek alatt, sőt jelenleg is többféle fajta létezik a piacon.
A plasztikai sebészeti beavatkozások legmodernebb változatainak egy része már nem igényel műtéti behatolást, hanem pl. lézerrel, vagy apró tűvel történik. Számos endoszkópos (apró lyukakon történő) beavatkozás is létezik, azonban ezek alkalmazhatósága korlátozott.
A szépészeti műtétek a modern nyugati világban igen népszerűek. Az USA-ban már öt évvel ezelőtt is tízmillió volt a beavatkozások száma évente. Helytelen életmódunk (ülőmunka, rohanás, mozgásszegény életmód) rovására írható, hogy a legnépszerűbb beavatkozás a zsírleszívás. A modern társadalmi világnézetünk hatásának köszönhető, hogy a második legnépszerűbb műtéttípus a mellimplantációval történő beültetés. Ezeket követik a szem-, orr-, száj-, és hasplasztikai műtétek.